|
2018-07-18 08:39:12, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Hirth Éva
Harmatos fű
Hűvös a hajnal, mégis barangolok,
a fák között néhány ágba belekarolok,
néha megcsillan a tó kékes színe,
néhol a köd teljesen befedte.
A nap már birkózik a szürke égbolttal,
de aranyszínét letakarja fátyollal,
a tó körüli bokrokban megzörrennek az ágak,
hisz a lágy szellők aláfújdogálnak...
A hűvös víz a kavicsokat simogatja,
némelyiket oly érzéssel betakarja,
a harmatos füvön lépkedek,
a cipőm már átnedvesedett.
Szép csendesen hazaindulok,
a nap a fátyol alól felragyogott,
hallom a békák brekegését,
hálálkodnak... A nap melegéért... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - HIRTH ÉVA |
|
|
|
Címkék: aláfújdogálnak, átnedvesedett, felragyogott, megzörrennek, hálálkodnak, aranyszínét, belekarolok, hazaindulok, megcsillan, némelyiket, brekegését, barangolok, kavicsokat, égbolttal, letakarja, csendesen, fátyollal, bokrokban, melegéért, simogatja, betakarja, lépkedek, teljesen, birkózik, érzéssel, harmatos, szellők, befedte, hallom, néhány, között, körüli, fátyol, hajnal, szürke, hirth, szürke égbolttal, lágy szellők, kavicsokat simogatja, harmatos füvön, fátyol alól, békák brekegését, Hirth Éva,
|
|
Offline
